Dinu Lipatti élete képekben [antikvár]

Mottó: ,, A művészet komoly dolog. A zenét nem kihasználni, hanem szolgálni k^ll. " DINU LIPATTI 1917 elején Bukarest német megszállás alatt állott. A román hadsereg kivonulása után a lakosság nagy része elhagyta az éhségtől meg járványoktól sújtott várost, és Moldvába menekült. Ilyen nehéz körülmények között várta gyermekét Anna és Theodor Lipatti, és ezért nem menekült el. Dinu Lipatti 1917. március 19-én született Bukarestben, a Grigore Alexandrescu utca 91 szám alatti házban. Szülei atyai nagyapja nevét adták neki, abban a reményben, hogy nagyapja zenei tehetségét örökölte. A Lipatti családban Dinu szülei is ápolták a zenei hagyományokat. Apja szépen hegedült, anyja pedig gyakran kísérte zongorán a házi hangversenyeken. A Lipatti házban rendszeresen megtartott hangversenyeknek jelentős szerepük volt abban, hogy a kis Dinu zenei hallása meglepően korán kifejlődött. Még beszélni sem tudott, de már nagy érdeklődést mutatott a zenei hangok iránt. Ez volt a kezdet. Kétéves korában már utánozni is tudta azokat a hangokat, amelyek felkeltették érdeklődését: két összekoccantott pohár csengését, a gépkocsik tülkölését, a különböző hangszereket. Néhány hónappal később megpróbált zongorán eljátszani egy-két dallamrészletet, s ezzel kezdett behatolni a zene csodálatos világába. Nem sokkal ezután — szülei legnagyobb csodálkozására — eljátszotta Bach egyik prélude-jét. Későbbi kiváló tulajdonságai: zenei érzéke, intelligenciája, éles megfigyelőképessége, humora, szívóssága — már ebben a korban