Egy nemzedék - két felvonásban [antikvár]

Az Aranykorszak idején magam is fiatal erdélyi színész lévén, igazságtalannak éreztem, hogy újságaink, folyóirataink többnyire csak korosabb, de mindenképpen helyüket immár megtalált, befutott színészekkel készült interjúkat közölnek - esetleg olykor engednek melldülleszteni illetve csicseregni egy-egy ideiglenesen fennforgó ifjú titánt, fityfiritty üdvöskét. Miközben Mi - már túl a III. Alabárdoson, a II. Ajtónállón, az I. Szomszédasszonyon, de még csak potenciális Ádámok, Évák, Luciferek - a partról sóvárogjuk az édes lebegést a sajtó selymes vízén, természetesen az Értől az Óceánig. Szerénységem akkoriban - csak úgy mellesleg és Székely Tamás néven - újságírogatóként is bontogatta marxi olló nyeste szárnyait. Gondoltam hát egy merészet és úgy döntöttem, fórumot teremtek a holnap sztárjainak, azaz magunknak, hogy még ma elmondhassuk örömeinket, bánatainkat, vágyainkat, kudarcainkat, hadd mesélhessünk a kezdet nehézségeiről, a szolgálatba kóstolás gyönyöreiről és orrbavágásairól - munkánkról, önmagunkról.