Életem [antikvár]

A Westminster-híd megnyitása előtt a Kennington Road közönséges dűlőút volt. 1750 után építették meg az új utat, mely a hídtól egyenest Brightonig vezetett, következésképp a Kennington Road, ahol gyerekkorom nagy részét leéltem, néhány szép, építészetileg értékes házzal büszkélkedett. Hajdani lakói vasrácsos erkélyükről IV. György királyt is láthatták, amint hintón Brightonba hajtatott. A tizenkilencedik század derekán a legtöbb lakóház bútorozott szobák és lakások tömegévé silányodott. Csodák csodája, néhány családi ház mégis sértetlen maradt; lakóik orvosok, módos kereskedők és varietécsillagok voltak. Vasárnap bárki láthatott a Kennington Road-i Söröskancsónál. Tizenkét éves fejjel magam is gyakran álldogáltam a Söröskancsó előtt. Megbámultam a nevezetes urakat, ahogy leszálltak fogatukról, és bekukkantottak a bárba, ahol vasárnapi szokás szerint a varietévilág színe-java gyülekezett az ebéd előtti "kupicára". Micsoda ragyogó kockás öltönyök, szürke keménykalapok, micsoda szikrázó gyémántos gyűrűk és nyakkendőtűk! Vasárnap délután két órakor a kocsma bezárt, törzsvendégei kitódultak az utcára, és hosszasan búcsúzkodtak; megbabonázva, de némi derültséggel bámultam utánuk, mert egyik-másik láthatóan csak nagy erőfeszítéssel tudott megállni a lábán.