Életem partitúrája [antikvár]

Hányszor hallottam már: "Meg kellene írnia az emlékeit! - Lehetetlen, nagyon gyatra az emlékezetem. - Nem ez a lényeges, hiszen annyi művészt, zenészt ismert; annyi szalonban volt otthonos... - Igen, de hányan megírták ezt már, jobban mint én! Meg aztán egyetlen levelet, egyetlen iratot sem őriztem meg, legfeljebb műveim jegyzéke segíthetnek a dátumok meghatározásában. - Beszéljen hát önmagáról." Igaz, van bizonyos félreértés a közönség, a kritika meg én köztem, s így nem lenne kedvem ellenére, ha tisztázhatnék néhány tévedést. Végül is ez győzött meg!1944. augusztus 25. Párizs felszabadult, már látjuk a végső győzelmet, a négy drámai év után, amely alatt kétségbeesésünk bizony nehezen illett az Egyesült Államokban élvezett vendégszerető kényelemhez.Héthónapi betegség után kényszerpihenőn vagyok a San Francisco-i Stanford-kórházban. Van időm merengeni a fél évszázadon, amelyet megéltem.