Embernek maradni [antikvár]

Részlet: "Bartók romániai tisztelői 1950-ben útnak indultak, hogy összeszedjék a rávonatkozó adatokat Máramarosban, Hunyad megyében, Belényes környékén, mindazon helyeken, ahol járt. Magam Belényesbe mentem legelőször, busitia Jánoshoz, az egykori gimnáziumi tanárhoz, aki annak idején, 1909-től kezdve vendégül látta Bartókot hosszabb-rövidebb ideig, amikor gyűjtőútjai közben vissza-visszatért Belényesre. Busitia gyöngéd kézzel eltett minden levelet, megőrizte a műsorokat, a Bartókról megjelent lapközleményeket. 1950-ben Busitia mindezt átadta nekem, élete utolsó éveit morzsolgatta már: 78 éves volt. A sors nagy ajándékának tekintette Bartókkal kötött életre szóló barátságát. Harminc éven át leveleztek, s amikor Busitiát emlékei elmondására kértem, kifogyhatatlannak bizonyult. Napokon át hallgattam őt, és jegyezgettem."