Erdély kulturális öröksége [antikvár]

Részlet a könyvből:"Piros betűs napon közelebbről is számba vesszük egymást. Közös transzilván sorsot viselők kiváltképp összehajolnak ilyenkor - ünnepelni, emlékezni és mindenek ellenére mégis-mégis vakmerőn remélni.Hinni, hogy az erdélyi magyar exodus viharzónájában az itthon maradás ígéretes óráit is megélhetjük, árnyék helyett egymásra fényt is vethetünk, miközben dúl a nemzedékharc és - Babits mondását parafrazálva - ifjú tatárok rajtunk gyakorolják a nyíllövést.Korváltásban, szellemi megújulások idején mindig is így volt ez, maradandó művek sorsát azonban sohasem érintve. Így kerülsz most mindannyiunk figyelmének fókuszába, kedves Hunyadi Laci. Pedig nem szalmalángú, hanem lassú bükkfatüzű lévén, semmi jelét nem adtad a sietségnek, hogy törik-szakad, utoléred, el is hagyod a hetvenedik életévedet.Most, hogy ez mégis megtörtént: irodalmi szemszögből vélekedve méltató szavakat keresek, bár jól tudom, hogy az ilyesmit nem szereted. Volt alkalmam látni: pipafüstbe burkolódzol, ha dicsérnek. Pedig én most nem laudatiót akarok a fejed köré fonni, hanem inkább a megszólítás értelmét világítom meg közös emlékek mozzanataival. Lelki fülem ugyanis kérdést hall: mi légyen az, hogy történelmi lélekezetünket gyógyító barátunk? Válasz végett hátrább kell lépnem az időben."