Faragó György [antikvár]

BEVEZETES 1939 májusában egész Európa zenevilágában elterjedt a hír, hogy a Luxemburgban tartott nagyhírű Fauré-zongoraverseny győztese egy fiatal magyar művész lett, aki franciásabban játszotta Faúrét, mint az összes francia versenyzők. A francia rádió az eredményhirdetés után ezt mondta: „Ez az eredmény Franciaország hatalmas veresége egy magyartól". Ezzel szemben a legtekintélyesebb francia kritikus, Emil Yuillermoz „a francia kultúra diadalának" nevezte a győzelmet, amely a francia kullúra nagy átalakító erejét igazolta. A győztes: Faragó György 26 éves zongoraművész volt, a Zeneművészeti Főiskola tanára; erre a győzelemre sem ő, sem más nem számított. Gyuri, Faragó György, barátom volt, én pedig azonkívül hangversenyeinek rendezője. Ismeretségünk régi keletű, barátságunk akkor mélyült el, amikor hangversenyeinek rendezését rám bízta. Előttem zajlottak le emberré és művésszé válásának legszebb évei. Faragó György életútját, küzdelmeit, karrierje alakulását, egy zseniáUs művész-ember sokirányú, értékes működését, hangversenyeit és eredményeit, nagy emberségét, betegségének és tragikus halálának történetét tárom az olvasók elé úgy, ahogy személyes ismeretség, a barátok közlései, cikkek és kritikák, végül pedig fényképfelvételek mutatják. Halálával nagy művészi karrier tört ketté, nagy veszteségére az országnak, zenei életünknek és barátainak. Ezúton mondok köszönetet az édesanyának : Faragó Sándornénak — akitől a legtöbb adatot, anyagot és fényképeket kaptam könyvemhez -, a kortársaknak: Keresztúry Dezsőnek, Mátray Lászlónak, Rónay Györgynek, Rónai Mihály Andrásnak, Székely Júliának és Bâcher Mihálynak, akik a Rádióban Faragóról tartott előadásaikat bocsátották rendelkezésemre (Rónay Györgynek külön köszönöm a megható emlékvers átengedését), dr. Szávai Nándornak, Molnár Antalnak értékes közléseikért.