Ivan Mestrovic [antikvár]

Otavice - Az indulás 1941. március 26-án a zágrábi Nova Evropa rövid nekrológot közölt: „Mestrovic anyja 78 éves korában meghalt Drnisben, ahol testvérénél meghúzódva élt. Ivan 25 éves korában, 1908-ban alkotta első szoborművét anyjáról, majd megfestette képmását is: anyja házuk előtt ül, tekintete a távoli kék ködökben szántó fiát figyeli, akinek mintha fehér szárnyak suhognának vállain-, önmagát ábrázolta igy, meg anyja reményeit. Mestrovic művészetében a zagorjei asszonytípus - anyja alakja - örök ihletéssé, kimeríthetetlen formakinccsé lett." Az Anyám, Ivan Mestrovic 1908-ban faragott korai és népszerű műve korántsem sejtet ilyen romantikus, érzelmes tartalmat. Az alig méteres carraraí márványtömb inkább az időtlenségnek, az önmagába süppedésnek, a bezárkózó magánynak valamely újonnan fogalmazott példázata. De tektonikusán épített: egymásra merőleges síkokba, egyetlen képzeletbeli derékszögbe zárt teste merész ritmusban felszökő hegycsúcs, miniatűr piramis, kifürkészhetetlen szfinx képzete is. Torzó. Lábai combközéptől elmetszettek. Talán mert a hiányzó részekkel sem lehetne tartalmilag többet mondani, s e márványdarab határán belül ez az a plasztikai kiterjedés és kifejezés, amely anyja magányos lényének mozdulatlanságához, titokzatos létnyugalmának hangsúlyozásához szükséges. E nyugalom azonban csak látszólagos. A márványsíkokba zárt egyenes gerincű asszony valójában rab. Emberi, asszonyi, társadalmi sorsának minden béklyóját viseli. Kőtestén nincs tenyérnyi rés,