Iványi-Grünwald Béla [antikvár]

A magyar művésznövendékek számára a hazai képzés csak a kiegyezés után, 1871-ben indult meg az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképzőben. A rajziskola első tervezetét még Eötvös József dolgozta ki, de csak Pauler Tivadar kultuszminisztersége idején nyitotta meg kapuit. A hazai művészképzés egyre sürgetőbb elindulását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a nagy érdeklődésre tekintettel a következő miniszternek, Trefort Ágostonnak hamarosan új épületről kellett az iskola számára gondoskodnia. Az iskola az 1876-1877-es tanévre készült el az Andrássy úton, az 1861-ben alakult Országos Magyar Képzőművészeti Társulat székháza mellett. A millenniumi évben, a Hősök terén felépült "új" Műcsarnok megnyitásáig ez lett a hazai közönség legkedveltebb kiállítóhelye. A XIX. századi magyar festészet két fontos pillére az id. Markó Károly fémjelezte romantikus tájképfestészet és a müncheni indíttatású történelmi festészet. Legszebb éke pedig a Párizsban élő Munkácsy Mihály művészete volt, amely minden ifjú festő számára a művészi siker ígéretével kecsegtetett. A század második felében született művésznemzedéknek ezekkel a "terhekkel" is meg kellett küzdenie. A fiatal nemzedék München és Párizs pezsgő művészeti közegében kereste saját ideáját, művészi stílusát. Ide tartozott Iványi-Grünwald Béla is, aki egyike volt a magyar festészet sorsfordító személyiségeinek. Neve eredetileg Grünwald Béla volt, a Somogy megyei Somogy-Som faluban született 1867. május 6-án. A hétgyermekes családot a bérelt földön gazdálkodó apa tartotta el. A falusi élet, a tanyavilág egész életre szóló élményt jelentett a gyermek Grünwald Béla számára. Később, már festőként, gyakran nyúlt ihletért a természethez. Iskoláit magántanulóként végezte el Székesfehérváron, majd szülei a fővárosban íratták be gimnáziumba. A családban senki sem volt, akitől a művészi hajlamot örökölhette. A festészet iránti érdeklődése inkább annak az öreg juhásznak köszönhető, aki a közelben lévő Zichy-birtokon szolgált, és aki gyakran beszélt a kastély különc lakójáról, a szentpétervári cári udvarban dolgozó gróf Zichy Mihályról. Iványi-Grünwald saját visszaemlékezései szerint a festő bátyja, gróf Zichy Antal ösztönözte őt a rajzolásra, látva tehetségét. Így esett, hogy 1882-ben, 15 évesen, szülei beíratták a Mintarajziskolába. Négy évet töltött ott, ahol Székely Bertalan és Lotz Károly volt a mestere. Az alapozó képzést nehezen tűrte. Saját visszaemlékezései szerint akkoriban csak két órát szántak figurális szabadkézi rajzra, a képzés döntő többsége lapminta utáni másolást, majd gipszfejek rajzolását jelentette. A következő években antik szobrokat kellett rajzolni, gipszfejeket festeni fehér és fekete színnel. Végül megengedték a természet utáni rajzolást, élő modellekről lehetett rajzolni. Noha a négy év alatt elsajátította az alapokat, rajzkészsége tökéletes lett, Iványi-Grünwald számára a mintarajziskolai évek nem voltak felhőtlenek. Ahogy ő fogalmazott, szerencsétlen korszakban kezdte el a művészeti képzést a Mintarajziskolában. Ami azt is jelentette, hogy a képzés évszázados akadémiai tradíciói egyre inkább kiüresedtek. Új inspirációkra, új látásmódra volt szükség. A Mintarajziskola befejezését követően Iványi-Grünwald is az elődök útját követte; a Müncheni Képzőművészeti Akadémiára akart bekerülni. A bajor fővárosba barátjával, Zemplényi Tivadarral együtt érkezett. Beiratkozott Gabriel von Hackl élőmodelles osztályába, amit azonban rövidesen ott hagyott, mert festészetet szeretett volna tanulni. 1887 őszén Csók Istvánnal - akit Münchenben ismert meg, és aki szintén növendéke volt egy ideig Hackl professzornak - Párizsba utazott. Velük érkezett a francia fővárosba Ferenczy Károly is. A fiatal magyar festőknek Párizs a művészi siker reményét adta, hiszen ott élt Munkácsy Mihály, a híres és ünnepelt festő. Iványi-Grünwald Béla látta az 1882-ben, a régi Műcsarnokban Munkácsy Golgota című óriási festményét (ma letétként a debreceni Déry Múzeumban látható), és a festményről készült műnyomat alapján ő maga is készített egy rajzmásolatot.