Jean Gabin [antikvár]

Részlet a könyvből:"Története így is kezdődhetett volna: ... a fiatal Jean Gabin, akit ekkor még Jean-Alexis Moncorgénak hívtak, egyszer annak a színháznak a színpadán, amelyen apja éppen fellépett - aranypénzt talált. Lehajolt érte, felvette, alaposan megnézte, összeszorította az ajkát, éppúgy, mint később A nagy családokban, s határozottan, a fiatalok optimizmusával felkiáltott: Színész leszek!Csakhogy az élet nem szereti az ilyen átlátszó dramaturgiai fogásokat! A dolgok egészen másként estek. Gabin ugyanis lehajolt, felvette a pénzt, összegyűrte a használt kelléket - és kijelentette: Nem leszek színész! - szépen sarkonfordult, és apja legnagyobb felháborodására kisétált a színházból. Aztán egy szép nap mégis visszatért ide - mert nem volt más választása. Akarata ellenére lett az, aki. Véletlenek, szerelmek, barátságok adták szerepről szerepre s észrevétlenül vált - legalábbis önmaga számára - sztárrá. Voltaképpen sohasem illeszkedett be a szakmába, s mindaz a sok kellemetlenség, harag, sértődés. pletyka, amely életútját kísérte - innen eredeztethető. Gabin ugyanúgy elfogadta azt a szerepet, amit az élet kínált neki, mint ahogy elfogadta Renoir, vagy José Giovanni ajánlatait. Úgy lett milliomos, hogy büszke volt "proliságára", s értetlenül kapkodta a fejét, amikor a birtokán fellázadt parasztokkal egyszercsak szembe találta magát. Nem írt, és nem olvasott. utálta a filozófiát, a politikát, az eszmefuttatások helyett a lovak futtatása kötötte le. Mégis nagyon sokat tudott a világról, amely elől olyan következetesen, szemérmesen minduntalan elzárkózott. Legendásan keveset nyilatkozott, s amit mondott, nem mindig volt hízelgő rá. De legalább őszinte tudott maradni. Fütyült a népszerűségre, bár rajongóinak megadta a tiszteletet. Zárkózott, hallgatag férfi volt, aki tulajdonképpen átkozta szakmáját, amely éppen legáhítottabb vágyát volt képtelen teljesíteni: megadni számára a háborítatlan nyugalmat. Ezért is döntött úgy, ne temessék el, szórják hamvait az óceánba. "Az én síromra senki se szarjon!" - mondta kicsit érdes, reszelős hangján - és Michel Audiard forgatókönyvírója, barátja szerint ezt komolyan is gondolta. Ezért nem találhatja már meg senki soha Jean Gabin földi maradványait.