Jeges [antikvár]

Bevezetés Jeges Ernő életmüvének megismertetésében áttörést az 1998-ban rendezett emlékkiállítása hozott, amelyet születésének századik évfordulója alkalmából rendeztek meg a Szentendrei Képtárban. Ezt követte a művész szülőfalujában, Torontálvásárhelyen, majd Szabadkán egy-egy kisebb kamara kiállítás. Azóta még többféle válogatás került a nyilvánosság elé a Volskbank, a Kiscelli IWúzeum, legutoljára a Nemes Galéria kiállító termeiben.' Ezeknek a bemutatóknak egyik fontos hozadéka lett, hogy a művésznek néhány, eddig rejtőzködő műve előkerült. Jeges Ernő teljes életmüve évtizedekig feldolgozatlan maradt mind szűkebb hazájában, Szentendrén, mind a magyar művészettörténet-írásban. Az első alapvető összefoglalót még a művész életében Kopp Jenő írta 1944-ben.^ Jeges Ernő neve csak jó néhány évtized után bukkant fel újra P. Szűcs Juliannának a római iskolával kapcsolatos kutatásai, kiállításai során.^ Az életmű feldolgozatlanságának igazi oka is a „római iskolás" besorolásnak köszönhető, holott munkássága több szálon kapcsolódott a korszak művészetéhez. Ezért is szerepelhettek művei az alaposabb és újabb kitekintés révén a húszas évek neoklasszicizmusát feldolgozó Árkádia tájain, és a francia-magyar művészeti kapcsolatokat bemutató Barbizon - francia és magyar ecsettel című kiállításokon." A kilencvenes években Szentendre fedezte fel újra Jeges művészetét, ahol egyre nagyobb érdeklődés nyílt a Szentendrei Művésztelep alapító tagjainak munkássága iránt. Időközben előkerültek azok a jegyzőkönyvek, amelyek a Szentendrei Művésztelepet hivatalosan képviselő Szentendrei Festők Társaságának működését regisztrálták, és amelyekből pontosabban körvona-lazhatóvá vált Jeges Ernő rendkívül aktív tevékenysége a Társaság és ezzel együtt a művésztelep érdekében, hiszen már az első évektől ö látja el a titkári, majd 1940-től az elnöki tisztséget.^ Éppen ezért különösen fájdalmasan érinthette, hogy 1945 után a Társaság tagságának radikális megújítása során - bár közéleti munkáját jegyzőkönyvileg megköszönték - halkan elfeledkeztek róla és műtermét értesítés nélkül felmondták.® Ez volt az igazi oka annak, hogy 1956-ban a történethű szempontokat is érvényesítő Szentendrei IVIűvésztelep első jubileumi kiállítására szóló meghívást, amelyet Frank János, a Ferenczy ÍVIúzeum akkori muzeológusa kezdeményezett, a művész elutasította. Az el nem ismertség ellenére 1967-ben a szentendrei Ferenczy Múzeum felvállalta egyik művének meg- 1 A kiáilításük íicliitai mcgt:i!álh;itók .1 kiállílnsí jL-gy^ókben. 2 Kopp Jenő: Jeges Ernő. !n. Szépművészet V. cvf, 1944. oki. 295-301, o. 3 Római iskoiii I. c, kiáll. Keresztény Múzeum, Esztergom. 1983. Id. még; P.Szücs: A római iskola. Bp. Corvina. 1987 P. Szűcs: A római iskola. Magyar művészet 1919-1945. szcrk. Kontlia Sándor, i3p. Akatiémiai Kiadtj, 1985. 4 Árkádia tájain - Szonyi István és köre 1918-1928. Magyar Nemzeti Galéria, 2001,, Barbizon - franci.T és magyar ecsettol, Szcntentjrc, Eercnczy Múzeum, 2007. 5 A Szentendrei Művésztelep és a Szentendrei Ecstok Társaságának iratai és dokumentumai, 1926-1951, Szcrk, Bodonyi Emőke és Tótli Antal, Szentendre, Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2007.