Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
A képzelet nem repít bennünket távoli világokba, ha Johann Sebastian Bach életét képek során át követjük. Míg nagy kortársa, Georg Friedrich Handel Itáliában szerezte élete mély benyomásait, majd Angliát választotta második, fogadott hazájául - Bach sohasem hagyta el Közép- és Észak-Németország földjét. Hiszen a "Bachok" - ez a messze szétágazott türingiai zenészcsalád - éppen arra voltak büszkék, hogy nem hódoltak be az olaszországi tanulmányút korszerű divatjának. Ebből talán azt gondolhatnánk, hogy a szűkebbre vont életkör egyben a látókört is korlátozhatta. De egyáltalán nem így áll a dolog! Bach tökéletesen tudatában volt saját értékének. Ha akár a város polgári rétegeivel került össze, akár az udvar arisztokratáival érintkezett, tiszta és világos értelmével azonnal megtalálta a helyes mértéket. Mély alázatot tükröző levelei és ajánlásai ugyan külsőleg helyt adnak kora felfogásának az emberek megváltoztathatatlannak tűnő isteni és társadalmi rendjéről - ám sehol sem tagadják meg Bach karmester büszke önérzetét. Mozart, akinek a fejedelmi szolgálatból való kiválását és így a polgári szabadságban való elhelyezkedését - bár ez történelmileg természetesen még aligha volt előkészítve - egy salzburgi udvaronc durva sértése segítette elő, - Bachban, aki inkább eltűrte, hogy a weimari herceg lecsukassa, mintsem hogy egy lépéssel is meghátráljon - méltó előfutárára talált.