Bővebb ismertető
Kádár György ahhoz a generációhoz tartozik, melynek induló művészetét a fasizmus tépázta, kibontakozását a háború gátolta, fiatal fogékony éveit az ún. keresztény kurzus ezernyi megkötése keserítette, életét a lágerek fenyegették. Kádár művészete alapjában a felszabadulás után kezdett kibontakozni, de a megtalálni vélt utat az ötvenes évek szektás stílus-direktívái ismét eltorlaszolták, jóllehet az útkeresők közül sokan - ő maga is - őszintén törekedtek az addigitól eltérő, a közérthetőséget egyértelműen vállaló kifejezésmódra. Ennek az időszaknak az elmúltával az újrakezdés lendületével kereste az eltépett szálakat, hogy az elmúlt évek felett mintegy visszanyúlva, hozzákösse az újat a régihez, s így teremtse meg életműve egységét. Művészetét mindig a társadalmi elkötelezettség gondolata éltette: művészetének ez egyik legfőbb meghatározó vonása.