Kamerapárbaj [antikvár]

SZUBJEKTÍV SNITTEK Emlékszem a liatározott mozdulatra, aíiogy nyújtotta a kezét, és arra is, liogy száraz, erős a kézfogása: Vitézy László. Társaságban ismertem meg személyesen, még-liozzá az otthonában. Még nem sejtettem, hogy majdan - dramaturgként - a munkatársai között lehetek. Nem fiJmes társaság volt, egyesek közülünk először találkoztak egymássaJ és Vitézyvel is. 70 éves voJt ekkor, túl megannyi sikeren, küzdelmen, díjátadón, gáncsos-kodáson, elmarasztaláson és dicséreten. Fiatalos mozgása, erőteljes hangja és fürge észjárása meghazudtolta a korát. Bozontos ősz haja mintha szándékosan nem ismerte volna eJ a fésű hataJmát, mégsem voJt rendezetlen - csak valamilyen saját, egyéni rendszerben létezett. Amióta jobban megismertem, úgy vélem, az ő sajátos attitűdjének, lázadásának és belső, egyedi rendszerének kivetüJése ez is. Természetes egyszerűséggel vegyüJt el a társaságban, nem a nagy filmes ember imázsát hozta „civiJek" közé, inkább háttérben, a backstage-et képviselő konyhában tevékenykedett: ő készítette a vacsorához a kü-lönJeges főfogást, és várta is a megérdemeJt eJismerést. PiJJanatok alatt elérte, hogy valahogy belül volt az addig számára zömmel idegen társaságban. Akkor még nem tudtam felmérni, hogy ez az adottsága mennyire segít-hette őt a munkájában, a dokumentumfilmek témáinak felderítése során, a forgatások alatt. Hogy ugyaniiyen természetes egyszerűséggel hallgatja meg a vasöntő gondját, vesz részt a bányászok életében, üldögél a falusi kocsmákban, s mozog magas politikai berkekben vagy épp a társadalom kitaszítottjai között. M' /.'¦kiji u