Kassai Vidor emlékezései [antikvár]

Részlet a könyvből: Születtem az... hopp, az nem jó; nagyon közönséges, - mindenki így kezdi - unalmas; pedig minden inkább akarok lenni, csak unalmas nem. Próbáljuk talán mi is előbb egy kis elmefitogtatással. Az 1840. év egyik zordon éjjelén, az éjjeliőr bágyadt szemei éppen a Sziriusz - vagyis a nagykutya alfájának a szivárvány mind a hét színeiben tündöklő sugarait tükrözték... Ez se jó, - nagyon dagályos, azért szintén unalmas, de meg nem is igaz, már pedig minden inkább akarok lenni, csak hazug nem. (Kár, hogy a hazudozó is éppen ezen kezdi a hazudozást.) Születtem, - fájdalom - mert még ma sem tudom, mivégre. No, ez igaz is, nem is dagályos, csakhogy ismét azzal kezdődik, hogy születtem, - tehát közönséges. Dehát miért is akarom én mindenképen elkerülni a saját születésemet? Mert közönséges? Hát biz az közönséges, dehát - hopp, megvan! Hiszen nem születni még közönségesebb, mert akik nem születtek, azok sokkal többen vannak, mint akik születtek; ezek csak sokan vannak, míg amazok száma végtelen.