Kelemen Károly [antikvár]

Részlet a könyvből:"Többször ért az a megtiszteltetés, hogy megnyithattam Kelemen Károly egy-egy kiállítását. Akkor módom volt beszélni műveiről, korszakairól. Hadd próbálkozzam most azzal, hogy futólag fölvázoljam piktúrájának szellemi kereteit és előfeltételeit. Valaha sokat vitatkoztak azon, hogy a művésznek a természetet vagy más művészeket (méghozzá tekintéllyel rendelkező, általában régi művészeket) kell-e utánoznia. Egy vitában Winckelmann például fölemlíti, hogy Bernini azzal dicsekedett, hogy megszabadult egy előítélettől, melyet kezdetben, tekintettel a Medici- Venus bájaira, elfogadott, ezt a bájt ugyanis fáradságos tanulmányozás után a természetben is megtapasztalta". Igen ám - válaszol a művészettörténet atyja - de akkor ez a Venus tanította meg őt felfedezni a természetben a szépségeket, amelyeket korábban csak a Venusban vélt megtalálni, s Venus nélkül a természetben nem keresett volna". Az éles elméjű riposzt egy olyan felismerést tartalmaz, amely évszázados vitákban lassan vált evidenciává, hogy ugyanis a műalkotások (s a civilizáció egyéb képei) kulturális sémákat alkotnak, amelyek nagy mértékben befolyásolják azokat a természeti képeket, amelyeket látunk. A tájképfestők pittoreszk" tájakat keresnek, s hogy mit tartanak festőinek, az mélyen gyökerezik a festészet történetében. Ugyanúgy, amiképpen a női test mint természet felfogását is meghatározta a női test ábrázolása."