Kernstok Károly és vendégei, látogatói Nyergesújfalun [antikvár]

Bármennyire paradoxonnak hangzik, Kernstok Károly művészete újból felfedezésre vár. Talán különös szemérmetessége folytán, talán mert útjai hosszú időre idegenbe vitték, - de munkásságának jelentőségéről és terjedelméről alig vannak helyes fogalmaink, annak dacára, hogy Ferenczyn és Rippl-Rónain kívül senki annyi tanítással nem szolgált s a modernség polgárjogának megszerzéséért annyit nem tett, mint ő. Egyike volt a legelsőknek, akik kiszélesítették a magyar látás horizontját a Rajnán túlra is, akik megtépázták azt a babonát, hogy magyar művészetünk öntudatos, önálló, csupán a szellemi fejlődés nemzetek fölötti törvényeitől függő megújhodásának lehetőségére. Jelentkezésének robbanó ereje, a lendület, amellyel mondanivalóit megszólaltatta, műveiből és egyéniségéből áradó szuggesztivitás széles körű visszhangot támasztott és egy egész nemzedék nevelkedett az ő szellemi példájának hatása alatt. Mindenek dacára az új magvar művészet és Kernstok Károly idővel végzetes távolságokba sodródtak egymástól. Ő, aki szervesen összenőtt a magyar művészettel, ma csaknem egyedül áll. A generáció, amely indítékait nagyrészt az ő munkásságából merítette, elfordult tőle és utait más, közös célkitűzéseiktől messzefekvő irányokba vette. Kétségtelen azonban, hogy ez az eltávolodás nem volt csupán egyoldalú. Kernstokot is elérte a magánosok végzete, mind mélyebbre vágta magát az elhagyatott ösvényeken, a megbántottak sértett gőgjével fordult el környezetétől és oly kapcsolatok után nyúlt, amelyek kívül esnek koron és időn egyaránt. A gondolat - a művészi gondolat fejlődésének útjai kérlelhetetlenek. Egy mozdulattal elhárít útjából drágaköveket és figyelemmel forgat egy kavicsot is a kezében, ha éppen illik az eszme készülő épületéhez. Ám a gondolat nem vész el. Szerepe felvillanásával még nem fejeződött be, tovább él a dolgok mögött, mint lehetőség és előtör ismét, az élet útjai erejének irányába fordulnak. Kernstok Károly művészete érzésünk szerint újból időszerű.