Bővebb ismertető
Részlet:
A régi magyar festőművészet első emlékeit Árpád-kori templomfalak és a templomi kincsek közé tartozó kódexek pergamenlapjai őrizték meg. Középkori táblaképfestészetünk a korábbi könyv- és falképfestészet folytatásaként csak később, a XIV. században bontakozik ki.
A táblaképek a kéziratos könyvek szövegét képekkel kísérő aranyhátterű miniatúrák és a templomi falképek formanyelvét követik, és azok művészi eszközeit veszik át. Témaválasztásuk az egyházi rendeltetés igényeinek megfelelő, forrásuk a középkor vallásos irodalma: a biblia és a szentek legendái. Lényegre egyszerűsített kompozíciók, élénk színű, határozott körvonalú formák fejezik ki a didaktikus és elbeszélő jellegű képek tartalmi mondanivalóját.