Komédiások [antikvár]

Részlet a könyvből: Tisztán csengő gyerekhang szólította a szakácsnét, aki a nyárson piruló ludat nézte bíráló figyelemmel. Ahol nem pirosodott eléggé a bőre, zsírba mártott tollakkal simogatta. A hangra gömbölyű alakja kiegyenesedett. Elfordult a tűzhelytől, arcába dagadt szeme az ajtó felé pillogott. Nenne...nenne... Klára nenne!... A hang gazdája, a kicsiny Róza betopogott a konyhába. Nagyot szippantott a konyha megannyi jó szagából, aztán kapkodva, hadarva fújta a magáét. - Klára nenne, tudja meg... ízlik ám a gombás leves... ezt üzeni édesapa... meg a kántor bácsi... meg Iza néni. Édesanya meg azt üzeni... hozzák mán a csuka halat... mert üresek a tányérok. A szakácsné a tétlenül dudorászó, csípőjét ringató szolgáló kezébe nyomta a lúdtollakat.