Kránitz Margit művészete [antikvár]

Kránitz Margit emberi szándéka és festői tette abban nyilvánul meg, hogy színes rajzhálózatok gondolatot rögzítő és terebélyesítő sokaságával gyarapítja az élet, a lét gazdag tartományait. A kincshez hozzácsatolja művekben testesülő személyiségének egyedi hamvasságát. Gyakorolja Leonardo da Vinci megállapítását:"A festészet a dolgok végtelenségével foglalkozik, amit a természet nem tud megvalósítani ". Kránitz Margit is egy új, külön természet, csillag az élet égboltján, - alaptörvénye a kép. Van egy másik lényeges dolog Is, amit Paul Klee említ: "A festmények tárgyai szelíden vagy szigorúan tekintenek le ránk, feszülten vagy lazán, dédelgetőn vagy visszataszítón, szenvedve vagy mosolyogva". Kránitz Margit ifjúságában volt elég feszült mozzanat, s a história is szigorú lett korosztályához, mindez arra ösztönözte, hogy művészete mindezek ellenkezőjét,a meghódított szelídséget, a dédelgető örömet sugározza az embereknek. Mindez, -az energiák ilyen jellegű összpontosítása tehetségének morális tartalma. Tökéletességre való heves törekvésében az őszinteség, s nem a görcs szabályozza képzeletét, amit fölismer a lét szépségben folytatandó új igazságairól, azt határozottan kivitelezi. Megmarad a kor és a maga független személyiségének áramlásában, hű a feladathoz és önmagához. Fogalmazásban, minőségben, -nemcsak árasztja, hanem kormányozza is erőit. Szerkesztése követhető, felismerhető képi információrendszer, - eszme a maga tárgyiasságában.Rajzi lendülete, színharmóniája nem kószálás, hanem összhangzattan. Csendül a szín, totális a látvány. Nyugalmat teremt bennünk a mű méltósága. Kránitz Margit azért képes gyönyörködtetni, mert maga is elámult a valóság különösségén, alapossága a visszatükrözésben közvetlen. Rejtélyes törvénye, hogy a képi sűrítés kellemes.Miközben a jelenségekben várakozó szépséget a festői látványban föltámasztja, értelmezi is a világ ősi és új rétegeit. Szemérmesen csatlakoztatja a lét külső anatómiájához mértéktartó arányokkal érzelmeit, lelkületének pilléreit az összetetté szilárdult motívumban. Eszközei belső sugallatokból származnak, így válnak egyedivé a műben, az alkotások összefüggő, egymást építő szerves láncolatában.