Krzysztof Zanussi világa [antikvár]

EINSTEIN HELYETT ElZENSTEIN Bevezető sorok két varsói emlékkép hátoldalára 1987februárja. Leszállok a buszról, a sarkon virágot vásárolok a hölgyeknek, Wanda mamának, Krzysztof Zanussi édesanyjának, és feleségének, Elzbieta asszonynak, s elindulok a Kaniowska utca felé, amely Varsó Zoliborz negyedében található. Az Andrzej Munk utcánál szaporábban ver a szívem. Keresem a helyhez illő szavakat: Zanussihoz Andrzej Munkon keresztül vezet az út. Az ötvenes években egy országos amatőrfilm-fesztiválon találkozik egymással Andrzej Munk filmrendező, a zsűri elnöke és Krzysztof Zanussi amatőr filmes. Az utóbbi ez idő szerint civilben egyetemista. Munk jeles pedagógus, van szeme a tehetség felismeréséhez, ezért arra biztatja a fiatalembert, aki egyre-másra nyeri a díjakat - az amatőr filmesek maguk között egyszerűen a mozgalom rémének nevezik -, hogy próbálkozzon meg a főiskolával. Zanussi 1960-ban lesz Munk rendezőnövendéke a lódzi főiskolán, s a mester és a tanítvány bensőséges kapcsolatát minden másnál jobban bizonyítja az a tény, hogy könyvünk hőse még forgatókönyvet is ír professzorának. Végre feltűnik a Kaniowska. Azt mondják, valamikor a harmincas években Pilsudski marsall tisztjei laktak a városnak ezen az elegáns részén. Épületei nem magasak, a házakat gondozott kertek övezik. Közel a Visztula, kellemes csönd honol errefelé. Késő délután lévén már erősen szürkül, Zanussiék szomszédságában egy idős apáca puha mozdulattal becsukja maga mögött a kiskaput, aztán alakját elnyeli a félhomály. A csöngetésre Krzysztof Zanussi nyit ajtót. Most is zakót és nyakkendőt visel. Boleslaw Michalek, a kiváló kritikus említi, hogy a pályakezdő