Liline [antikvár]

Részlet a könyvből: "A boulognei tengerparton viháncoló gyerekek kergetőztek, sikítottak, vagy homovárat építettek. Az a fiú, aki ma érkezett Londonból a divatos fürdőhelyre, ott állt közöttük idegenül. Apja letelepedett a forró, sárga homokon újságot olvasni. A fiú pedig félszegen és tanácstalanul nézte a játszókat. Végre egy francia gyerek megszólította, hogy nem akar-e segíteni: ők kimerik a vizet egy csónakból, aztán beleülnek. Csatlakozott hozzájuk. Csinálta, amit azok mondtak. Ha nevettek, nyájasan velük nevetett. Azok versenyezve beleugrottak a csónakba, majd kiugrottak belőle. Ezt csinálta ő is. Eljátszott így egy darabig, de únta. Még állt ott kissé, aztán eloldalgott. Apja még mindig az újságot olvasta. Ő nem akarta zavarni, tehát leheveredett melléje és csendesen maradt. Nézegette az ott hagyott fiúkat, akik még mindig kölyökkutyaszerű jókedvvel élvezték a játékot. Ő különöset érzett magában: felnőtt felsőbbséggel lemosolyogta őket, de játékukat ugyanakkor sajgó szívvel irigyelte. Gyerek is volt, nem is."