Liszt Ferenc a magyar zene utján [antikvár]

Részlet: Nemzedékünk nevezetes évfordulók, centenáriumok egész sorozatával ünnepelhette a magyar kultúra fénykorának, a multszázad magyar szellemi életének kimagasló alakjait. Előkelő hivatalos keretben zajlottak le ezek az emlékünnepségek: rajtuk ragyogott-csillogott még a millénium, az ezeréves fennállásával büszkélkedő Nagymagyarország játszi visszfénye. Közülök azonban egyet sem előzött meg olyan nagyszabású, lázas készülődés, mint Liszt Ferenc születésének százhuszonötödik, halálának ötvenedik évfordulóját az 1936. esztendőben. Ennyire felfokozott ünnepi kedvet nem szíthatott pusztán Liszt művészi kiválósága. Hiszen Liszt nagy ember volt, de nem nagyobb egy Katonánál, Petőfinél, Aranynál, Madáchnál. Nem volt nagyobb, de... híresebb volt. Már akkor "hírhedett zenészét" ünnepelhette benne a nagyvilág, mikor Katona Józsefnek még csak "kecskeméti főjegyző úr" lehetett legfőbb titulusa és Petőfi gyalog taposta az országút sarát. A hírnév jórészt szerencse dolga. És ne is tagadjuk, az a magyarság, melynek lelkében még mindig a millénium ünnepi harangjai visszhangoztak, ezt a jószerencsét akarta megragadni: sütkérezni akart ország-világ előtt a leghíresebb magyar művész dicsőségében.