Bővebb ismertető
Részlet a műből:"A szülővárosonn gyönyörű kis város. A választófejedelmek palotája már messziről hirdeti, hogy az uralkodó gazdag és bőkezű. Miért is ne volna az? A vagyonát senki sem viheti magával a sírba, a hatalmát még kevésbé. Illetve, csakis odaviheti, mert a választófejedelmi rang nem száll apáról fiúra, nem öröklődik. Addig kell élvezni, amíg van, addig kell fitogtatni, amíg lehet. Fel kell venni a versenyt a többi német uralkodói udvarral, követni kell a divatot. A divat pedig előírja, hogy a fejedelemnek ne csak szép lovai, gazdag ruhái, pompás ékszerei legyenek, hanem legyen jó zenekara és énekesgárdája is, rendezzen ünnepségeket és tartson fenn operaházat. A gazdag udvaroknak saját zeneszerzői is vannak. Lám, az Esterházyak nem is uralkodók, mégis milyen szerencséjük van! Még névtelen, kezdő muzsikus korában felfogadták Joseph Haydnt másodkarmesternek. Aztán ott a salzburgi hercegérsek udvara, ahol a gyermek Wolfgang Amadeus Mozart akaratán kívül nőtt bele a szolgálatba. Drezdában Johann Adolf Hasse*, Velencében Antonio Vivaldi* volt a hangadó muzsikus; Nagy Frigyes, a porosz császár udvarában, Potsdamban Carl Philipp Emánuel Bach, a nagy Johann Sebastian fia irányította a zenei ízlést. Bonn ezekkel sajnos nem tudja felvenni a versenyt. Elszalasztja a nagy alkalmat, kiereszti kezéből a zseniális ifjú muzsikust, Ludwig van Beethovent, aki 1770. december 16-án itt látta meg a napvilágot."