M. Tóth István Székely Bertalan-díjas festőművész köszöntése [antikvár]

Részlet a könyvből:"Egy művész örökifjú, pláne egy festőművész. Ez különösen igaz M. Tóth István festőművészre, Fejér Megye Díszpolgárára. Miben rejlik vajon ez a vitalitás? Semmi másban nem lelhető a magyarázat, mint a szakmában", az alkotó ember munkájában. Abban a rejtélyes tevékenységben, amivel a szakma mesteri birtokosa ezt a munkát végzi. Takács Imre így beszélt erről: nemcsak a kertnek van szüksége rám, de nekem is szükségem van a kertre". Benne van a teremtés kölcsönössége, titkainak ismerete és kegyelmi beavatottsága. Hiszen az Úr felruházta megfelelő tehetséggel és jó szemmel M. Tóth Istvánt ahhoz, hogy a világ mikro és makro gyönyörűségeit észrevegye. Észreveszi a Mester tehát a teremtett valóságot, saját szép álmaival kiegészíti és az elkészült alkotást megosztja velünk. Beleszövi a teremtésbe a magyar történelem szépségeit és legendáit, múltba tekintő és jövőt építő felelősségét. Az igazi művészi alkotást a legnagyszerűbb hétköznapisággal és mindétig lévő természetességgel fogadja a szemlélődő. Természetes, de egyszerűen utánozhatatlan, akárcsak a kék eget barázdáló felhők látványa. Valóban az alkotás teremti M. Tóth Istvánt, és M. Tóth István teremti az alkotást. Mindezt engedelmes alázattal és teljes lelki odaadással tudja tenni a művész, az igazán nagy lélek, a zseniális elmék szerénységével."