Madarász Viktor élete és művei [antikvár]

Részlet a könyvből: Madarász Viktort különös balsors kísérte végig művészi pályáján. Míg teljében volt alkotó erejének: a közönség teljes felkészületlenséggel állott művei előtt. Mikor pedig ugyanez a közönség lassankint beletanult abba, hogy művészi szempontokból ítélje meg képeit: ereje ellankadt s már árnyéka sem volt önmagának. Közben mintegy két évtizeden át pihentette ecsetjét. Ifjúkorában nagy diadalokat ért meg, öreg korára szinte elfeledték. Ragyogó körben, a világ fővárosában élte legszebb éveit: utóbb a csak éppen alakulni készülő, még kisvárosias Pestre került, annak is a legszélére, közel a Rákos homokjához. Művész volt, aztán kereskedő lett, hogy végül újra megkísértse a művészetet. Élete tehát minden viszonylatban erőszakos és nagy zökkenésekkel volt tele. S ez természetesen visszahatott stílusára is, de nem csökkenti legjobb műveinek értékét, csak fejlődésének folyamatosságát tette lehetetlenné. Fájlalnunk kell a sors e durva játékát, mert Madarász tehetsége bizonyára új színt juttatott volna művészetünkbe kötetlen festőiségével. Ennél az oknál fogva élete folyása kettősnek látszik: az egyik az emberé, a másik a művészé. E kettő olykor szorosan összefonódik, mint egy dúsrajzú szövet színes szálai, s ez esetben ritka harmóniában áll előttünk egy valóban tősgyökeres magyar aki szíve indulata szerint alkot - más esetben széjjelválik, a sors keze gondosan elreparálja az embertől a művészt s még azt sem engedi meg, hogy véletlenül, szinte a tilosban egymásra bukkanjanak.