Manet élete [antikvár]

Van Gogh, Cézanne, Toulouse-Lautrec után azért választottam Művészet és Sors című sorozatom negyedik életrajzának hőséül Manet-t, mert az Olympia festője központi alakja annak a művészeti korszaknak, amelynek történetét meg akarom írni. "Tengelye" ennek a kornak, "sarkköve". "Manet előtt", "Manet után": az efféle kifejezések nagyon is jogosak. Vele egy korszak végződik és egy másik korszak kezdődik. Manet csakugyan "atyja" volt a modern festészetnek: ő adta meg a meghatározó lökést az új piktúrának, s ez az ösztönzés indította meg a továbbiakat. Kevés művészeti forradalom akad, amely oly döntő jelentőségű és következményekben oly gazdag volna, mint az övé. Ám ez a forradalmár hivatalos és nagyvilági sikerről álmodozott. Polgár, elegáns, élni szerető, szellemes férfi, dendi, a Tortoni törzsvendége, szép félvilági nők barátja - ilyen ember volt az a festő, aki forradalmasította korának művészetét. Ha dicsőségre vágyott, az a Tárlatok dicsősége volt. Azt hitték, botrányra szomjazik; pedig a botrány keserűséget és szenvedést okozott neki. Kitüntetések, érdemkeresztek tették volna boldoggá.