Mensáros László - Hamlet [antikvár]

ELŐSZÓ Nehéz a közhelyeket mellőzve beszélni Shakespeare Ham/ebétől és magáról a Hamlet-szerepről. Ha azt mondjuk, álomszerep, a színháztörténet egyik legösszetettebb karaktere, még messze vagyunk attól, hogy megragadjuk a jelenség lényegét. Könnyebb mellőzni a közhelyeket, ha Mensáros Lászlóról beszélünk, bár a „Mensárosság" lényegét így sem könnyű meghatározni. Kivételes intellektusa, személyes sors tragédiái, személyiségének ösz-szetett volta és szélsőséges érzékenysége mind hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar színjátszás és filmtörténet egyedi és utánozhatatlan alakjaként emlékezzünk rá. Magányos bolygója volt a tekintélyes méretű hazai színészuniverzumnak. Üstökösként is említhetnénk, hiszen feltűnése azonnal komoly visszhangot keltett, csakhogy pályája ívét nemegyszer próbálta (időnként sikerrel) megtörni a hatalom, így a színpadon megtett első lépésektől viszonylag jelentős idő telt el a komolyabb közönségsikerek, valamint a szakmai eüsmerés kivívásáig. „Akárcsak egy méterrúddal, úgy méregetik egymást jóbarátok, vetélytársak. Az egész színházvilág. A mérce pedig már évszázadok óta ugyanaz: a »Hamlet«" — írja az Irodalmi Újság 1956. március 31-én. Az emlékezet mostoha és szeszélyes természete folytán talán ma sem