Munch [antikvár]

r\ norvég művészet eiső, valóban kiemelkedő egyénisége Edvard Munch. Löitenben született, 1863. december 12-én. A szijiői ház, a gyermekkor kevés művészben hagyott olyan életre szóló nyomot, mint őbenne. Haláláig ránehezedett. Ötéves volt, mikor elvesztette anyját, és ez az esemény a családi szerencsétlenségek nyitánya. Apja magába roskadt, depresszióba esett. Szinte egyazon pillanatban vált világossá a két oldalról is fenyegető veszély: az anya családja tüdőbeteg, apai ágon pedig nem volt ritka az elmebaj. A festő apjának, Christian Munchnak családja több tudóst, művészt adott Norvégiának. Ő maga orvos volt, ki fiatalkora hajóorvosi emiékeit sokszor visszaidézte. A húsz évvel fiatalabb Laura Catherine Bjölstadot, egy kereskedő lányát vette feleségül. Öt gyermekük született. Már a második, Edvard, születése után a család Christianiába (1925 óta Oslo) költözött át. Anyja halála után apja depressziója többé nem oldódott. A bibliában keresett menedéket. A ház légkörét az imádkozót körülvevő csönd jellemezte, és az az ijedtség, mely rémtörténetei elmesélése — mint lassan egyedüli kapcsolata gyermekeihez — nyomán támadt. De a tragédiasor folytatódott. Rövid idő alatt meghalt két testvér, az egyiket tuberkulózis ragadta el, a másik, egy tehetségesnek ígérkező lány, elmeklinikán fejezte be életét. Meg lehet talán szokni az állandó rettegést is? Edvard Munch idős korában ezt írja: „Az életért való aggódás és betegség nélkül olyan volnék, mint egy hajó kormány nélkül." A feloldozást saját művészetétől kapta, annak továbbította keserű indulásának élményét. Műve így kötődött ezer szállal az örömtelenséghez, a magány, a bánat, az örök félelem megnyilvánulásaihoz, ahhoz az alaphangulathoz, melyet csak alig variált a ritka pillanat derűje.