Munkácsy Mihály [antikvár]

A magyar ember előtt, ha nemzeti művészetére gondol, legelőször egy mindeneket túlragyogó lángelme fénye villan fel: Munkácsy Mihályban látja a legnagyobb magyar festőművészt. Azok viszont, akik szakszerűen írják a művészetek történelmét, még mindig zavarba jönnek akkor, ha Munkácsy Mihály helyét kell megállapítani a művészek sokaságában. Értékének felismerése még a könnyebbik feladat. Akit megáldott művészi érzékkel a Gondviselés, az könnyen tudja megkülönböztetni a roszszat a jótól és a jót a még jobbtól. De annál nehezebb a felelet arra a kérdésre, hogy miből lett a nagy művész, akit méltán nevezhetünk lánglelkűnek. A természet kiapadhatatlan az ő játékaiban és szédítő nagy kérdések elé tudja állítani az emberi elmét. Vannak jelenségek, amelyek megfoghatatlanoknak látszanak. Munkácsy Mihályról nyilvánvaló, hogy csodálatosan fogékony lélek volt, párját ritkító érzékkel a valóság iránt. Kétségtelen az is, hogy vérbeli festő volt, aki természete parancsára látta festőinek a világot. Ha nem tudnánk élete folyásáról semmit se és ha csak tíz-tizenkét legjobb mesterművét ismernők, egyszerűnek is látszanék a Munkácsy-kérdés...