Muszély Ágoston [antikvár]

Muszély Ágoston festőművész halálának 25. évfordulóján e kis monográfia szakmai, társadalmi és személyes kapcsolatokon alapuló óhajt igyekszik kielégíteni, egyszersmind régi adósságot törleszteni. Személyében az egyik utolsó olyan magyar festőművész távozott az élők sorából, aki még hűséggel őrizte azt a becses nemzeti hagyományt, amelyet a múlt századi festészetünk nagy alakjai teremtettek meg és adtak át tanítványaiknak. Két úton haladva írta be nevét hazánk és elsősorban az egykori Erzsébetfalva s a majdani Pesterzsébet művelődési életébe. Az egyik út a rendszeres rajztanári munka volt, a másik az alkotó munkába, a.festésbe és a rajzolásba való belemerülés. 1911-től haláláig, ötvenöt éven át Pesterzsébeten élt és alkotott, miközben - negyvenéves pedagógiai szolgálatából - ugyanott harminc éven át tanított. Muszély Ágoston Pesterzsébetnek időrendben első festőművésze. Első ottani gyűjteményes kiállításának művelődéstörténeti fontossága is nagy. A községnek ugyanis ez volt az első ilyen közösségi vállalkozása. Arra, hogy a magas életkort megélt festőművész életútját összefoglaljam és életművét bemutassam e sommás monográfia keretében csak vázlatosan vállalkozhatom. A család több száz festményen, rajzon és hatalmas mennyiségű vázlaton kívül sok-sok kéziratot, levelet, visszaemlékezést és számos egyéb dokumentumot őrzött meg tőle. Mindez munkám során nagyvonalú, de jól átgondolt válogatásra késztetett. Honnan és hogyan indult el Muszély Ágoston, mígnem a festés és a rajzolás mindennapi létszükségletévé, mi több, nélkülözhetetlen életelemévé, éltetőjévé vált? Mire jutott? Hogyan lett a csöndes, magába zárkózó fiatalemberből nemzedékeket tanító és nevelő megbecsült rajztanár, hűséges barát, népes családjáért élő apa? Főként ezekre a kérdésekre keressük a választ, miközben újra meg újra megidézzük a műveit, lapozgatjuk életének dokumentumait és kérdezgetjük a még élő tanúkat.