Művészekről [antikvár]

Vannak emberek, akik sokat utaznak és semmi különöset nem élnek meg. Ebben talán nem is ők a hibásak, mert mint egyszerű turisták utaznak és így nem nyílik alkalmuk arra, hogy különleges események részesei legyenek. Szükséges, hogy az utazó nyitva tartsa szemét, fülét, hogy lásson és halljon. Kell, hogy meg tudjon látni olyan dolgokat, amelyek más halandó érdeklődését nem keltik fel. Nagy különbség, ha valaki csak Bädeckerrel kezében rója a kilométereket, vagy pedig foglalkozásánál fogva a legmagasabb társadalmi rétegekkel is érintkezésbe kerül. Ez a kiváltságos helyzet a művészek, főleg a zeneművészek osztályrésze. Nekik minden ajtó nyitva áll. Sok mindent láthatnak, tapasztalhatnak, ami rendkívüli, megkapó és feljegyzésre méltó. A harminc év alatt, miközben velük a világot jártam, sok felette érdekes, víg és komoly eseményben volt részem, melyeket megörökítettem. Ezek közül a következőket kívánom elmondani, megjegyezve, hogy a gyüjteménybe beiktattam egy-néhány különösen érdekes élményt, melyek már a Világ Urai című emlékirataimban is megjelentek. Ezt azért tettem, mert valószínű, hogy e könyv olvasói közül többen lesznek, akik emlékirataimat nem olvasták. Tekintettel arra, hogy az anyag osztályozása majdnem lehetetlennek bizonyult, hogy ABC-rendben hozom. Budapest, 1934 október havában Dunkel Norbert, v. cs. és kir. udvari zaneműkiadó, hangversenyigazgató