Művészfejek [antikvár]

HAMLET: Nem játszanál egyet e sipon?GVILDENSTERN: Nem tudok fenség.HAMLET: De ha kérlek!GVILDENSTERN: Egy billentést sem tudok.HAMLET: Hisz az oly könnyű mint hazudni. Kormányozd e szellentyüket ujjaiddal s hüvelykeddel; száddal lehelj belé s a legremekebb zenét fogja beszélni: Látod9 ezek a billenytüi.GVILDENSTERN: De éppen azokat nem birom vezényelniDe Bálint Jenő tud játszani a müvészlélek sipjain. Ismeri billentyűinket kitépi rejtelmeink szivét, kitapogatja hanglétránk minden hangját a legalsótól a legfelsőig, megérzi melyikünkben milyen zene rejlik, - felséges szózat!Ez a magyarázata annak, hogy nem mindig csupa arrivé művészről ir. Nem is lényeges kiről ir, hanem hogy mit s hogyan ir. Tán nem is mindig ösztöne vezeti, de a véletlen is segítségére siet, mikor tolla hegyére szúr egy-egy hálás objektumnak Ígérkező példányt rajongása tárgyai közül. Mint Poliphemos Odisseus ketrecébe, közibénk markol s kiragad valakit. - Ez jó lesz, ezt készítem el ma vacsorára - s megkezdődik - mi?Analízis?