Önarcképek [antikvár]

A műgyűjtő különös emberfajta. beleszeret képekbe, harcol, küzd, ravaszkodik értük, aztán ha a szerelem elkopik, másra cseréli. kapcsolata a műalkotással frivol és racionális egyszerre. a műgyűjtő - még ha kortárs gyűjteményt építget is többnyire közömbös a művész személye iránt, hiszen a festő, a szobrász számára (nemes?) ellenfél. vele alkuszik", hogy a műalkotást, A - sokszor nehéz anyagi helyzetben lévő - művész minél olcsóbban adja el neki. A valódi, szenvedélyes gyűjtő számára tehát a művész személyisége, karaktere, érzelmei nem fontosak. partnere a mű, nem a MŰVÉSZ. ebben az értelemben Chikán Bálint nem volt műgyűjtő. SZOBÁJA falán, gondosan őrzött mappáiban szinte kizárólag olyan mesterek rajzai, festményei voltak láthatók, akikhez szoros baráti kapcsolatok fűzték - Kokas Ignác, Deim Pál, Csíkszentmihályi Róbert, Dienes Gábor, Záborszky Gábor, Buhály József, Bukta Imre, Sáros András Miklós. Ha a kapcsolat csupán érintőleges volt, akkor az életmű minősége indokolta a gyűjteménybe" kerülést - Barcsay Jenő, Bálint Endre, Korniss Dezső, Czóbel Béla, Kmetty János, Kass János, Gross Arnold, Szabó Vladimír stb. A gyűjtemény gerincét a művészek önarcképei adják. E többnyire kisméretű lapoknak történetük van. Chikán Bálint, mint kisdiák leveleket írt neves művészeknek, önarcképet kért tőlük. hogy mire gondolhatott a gyerekírásos leveleket olvasva Barcsay Jenő, szántó piroska, Czóbel, azt nem tudhatjuk, mindenesetre meglepődhettek a helyzet különösségén (merészségén), s az egri fiatalemberhez megérkeztek az első rajzok. a családi emlékezet szerint Konecsni György küldte az első lapot, melyet számos más követett.