Paganini [antikvár]

Nicolo Paganini-től, kora kultúrvilágának valósággal »megkoronázott hegedűkirályáról« - mindamellett, hogy alig akad ember, aki e nevet ne ismerné - vajmi kevés tájékoztató adat vagy ismertetés jelent meg a magyar irodalomban. Csupán szórványos hírlapi közleményekből, innen-onnan kikapott kis elbeszélésekből, szájról-szájra járó legendákból és néhány lexikonnak rövid, száraz adatából ismerünk valamit ennek a csodálatoshírű nagy hegedűsnek az életéből. Élettörténetének számos adata éppen úgy, mint híres, sőt bizonyos szempontokból »hirhedt« egyénisége sok mindenben idegen és rejtélyes maradt a magyar közönség előtt, de ugyanakkor éppen kalandos élete, legendás tehetsége és csak holta után megismert művei révén, még ma is elérhetetlen álomképe, tüneményes alakja maradt a hegedűs generációknak, köztük a világ legjobbjai közé felemelkedett magyar hegedűs-gárdának is, noha Magyarországon nem is járt soha. Magyar nyelven egy évszázad alatt mindössze egyetlen kis könyvecske jelent meg róla, Hermann László hegedűművész tollából, aki csak rövid összefoglaló ismertetést írt Paganini életéről és szerepéről. Szerény méretei és forrásainak elégtelensége mellett azonban ez a kis mű nem mindenben elégítheti ki azokat, akik a tüneményes »fantóm-hegedűsnek« életkörülményeiről többet is óhajtanak tudni, mint amennyi a köztudatban, meglehetősen bizonytalan megvilágításban él.