Pécsi Sándor [antikvár]

Részlet a könyvből: 1972 őszén, pontosabban november 4-én, egy borús reggelen kedves foteljében üldögélve, orráról félig lecsúszott szemüveggel, a Falstaff gyűrött, agyontanult szereppéldányával kezében érte a halál. A windsori nagy mókamester szerepére készülvén váratlanul, lelki és fizikai erejének teljében, ötvenévesen állította meg szívét egy vérrög. Pedig az utolsó napokban nagyszerű kondícióban volt. Két nappal azelőtt este látta Brook híres Szentivánéji álom előadását a Vígszínházban, s másnap a próbákon azzal akarta elbűvölni kollégáit, hogy kézen járt a színpadon. Elragadta a Brook-színészek akrobatikus ügyessége, s mutatta, bizonyította, lábaival a levegőben kalimpálva, hogy lenne ő még ötvenévesen is olyan Zuboly, mint ifjú, angol kollégája. Ez a kézenállás árthatott meg neki (hiszen lábaiban már többször volt trombózis), s most a vérrög talán a hirtelen mozdulat miatt elszabadult. A Hattyú előadása aznap este elmaradt. A Madách Színház Lenin körúti épületére fekete gyászlobogó került, félbemaradtak a Falstaff próbái. És kegyeletképpen le is mondtak a bemutatóról.