Pierre-Auguste Renoir 1841-1919 [antikvár]

Részlet a kötetből: Renoir családja, barátai és mesterei 1841-1867 Ha a 19. századi francia festészet egy-egy nagy gyűjteményén végighaladva eljutunk Pierre-Auguste Renoirhoz, talán az a már-már ünnepi jókedv ragad meg bennünket leginkább, amely minden elődjéén túltesz. A művészet valami magasztos dolog, valóságos lakoma a szemnek - ebben foglalhatnánk össze munkásságának nagyságát éppúgy, mint korlátait. Renoir életének csaknem 60 évét élte le tevékeny alkotóként, s ez alatt - úgy tudni - vagy 6000 képet festett. Picassón kívül nem is ismerünk ennyire termékeny festőt, és Renoir legjobb képei ma több millió dollárért kelnek el. A középosztály legalsóbb rétegéből származó festő 1841. február 25-én született Limoges-ban. Apja szabó volt. Amikor pedig Renoir úgy döntött, hogy a nagyon is kétes festői pályát választja hivatásul, aligha sejtette, hogy mekkora hírnévre tesz majd szert. Renoir apja, Léonard egy cseppet sem volt gazdag, s a szakmája révén sem igen gyarapodott a vagyona, sem Limoges-ban, sem pedig Párizsban, ahová a család 1845-ben költözött, jobb kilátások reményében. Ez idő tájt Párizs a világ egyik legnagyobb hatalmának fővárosa. A környező országokkal ellentétben Franciaország már a középkorban megalapozta az egységes nemzetállamot. A gazdaságilag és politikailag egyaránt teljesen centralizált ország szíve Párizsban dobog, és Párizs a nemzet ragyogó koronája. Több évszázad dicső történelmére tekinthet vissza, aki itt él. A polgárság nagy, forradalmi, hatalmi küzdelmek egész során át jutott el a politikai hatalomig. A vállára vette a kis korzikai tisztet, Napóleon Bonapartét, aki egy időre egész Európa ura lett. Korának ragyogása még jóval azután is érezhető, hogy hódításainak sikere már rég szertefoszlott, birodalmát pedig szétszabdalta a többi európai nemzet szabadságvágya. Amikor a harmadik, 1848-as polgári forradalom eredményeképpen Louis Bonaparte megszerzi a francia császári címet, és III. Napóleon néven bekerül Európa nagyjai közé, ezt bácsikája hírnevének köszönheti.