Bővebb ismertető
Mezei Mária vályogvára
úttörő utca: vízmosásoktól hepehupás meredek kaptató a falu szélén. Apró házak az egyik oldalon, a túlparton ligetes erdő, a fák koronája fölött napsütésben szikrázik, ködben-dérben dereng a János-hegyi kilátó omladozó csigaháza.
Amikor Mezei Mária 1950-ben Budapestről Budakeszire menekült és esténként leszállt a hegyre pöfékelve-zihálva kapaszkodó, rozoga 22-es autóbuszról, és elindult lefelé a nyáron poros, ősszel sáros, télen jégbordás, tavasszal nyaktö-rően dimbes-dombos úton hazafelé, aligha gondolt arra, hogy negyven év múlva, halála után néhány évvel majd az Úttörő utcát Mezei Mária utcára kereszteli a hálás utókor. Amely kegyes utókor általában és rendszerint háláját egy utcanévtábla lelkes odaítélésével szokta leróni.
Van abban valami bűbájosán torokszorító, hogy 1988. október 16-án - aznap lett volna hetvenkilenc esztendős az akkor már öt éve halott színésznő - épp az Üttörő utcát nevezték el Mezei Máriáról. Hiszen igazi úttörőkre - sem pirosnyakkendős, parancsszóra önfeledten daloló pionírokra, sem a járt utat járatlanért fegyelmezetlenül örökké elhagyó felfedezőkre - a roskadozó, népi demokratikus államrendnek akkor már végképp nem volt szüksége.
Isten küldte vályogvára, otthona, búvóhelye falán a Petőfi Sándor utcában ma emléktábla, a szomszédos sarkon utcanévtábla, születésnapján minden évben megemlékezés és koszorúzás. Kegyelettel és tisztelettel ápoljuk, szívünkben őrizzük, s nem felejtjük el a nagy halott emlékét.
Az Üttörő utca ma már Mezei Mária utca, és nyoma sincs a hajdani hepehupának, kátyúnak, sárnak. Járda van