Rembrandt [antikvár]

Részlet a könyvből: "A reneszánsz idején két helyen bontotta ki legszebb virágait az európai festőművészet: Itáliában és Flandriában, közelebbről Firenzében és Gentben. Az olasz és flamand festészet más és más gyökerekből nőtt ki és indult el több évszázados fejlődésének útjára. A kétféle művészi látás, a kétféle festői megfogalmazás okát elsősorban az olasz és flamand nép faji és lelki állapotának különbözőségében, a lényegesen más történelmi, a másképpen való táj- és éghajlati, társadalmi, szellemi és gazdasági körülményekben és adottságokban kell keresnünk. Ugyanilyen meghatározó erővel működött közre az, hogy az olasz reneszánsz festészet előzménye a Trecento monumentális falfestészete, míg a flamand pikturának a burgundi és flamand miniatura volt legtermőbb melegágya. Ékesen tanuskodik a két művészi felfogás különbözőségéről Masaccio firenzei falfestmény-ciklusa, valamint Hubert és Jan van Eyck genti oltára. Mindkét alkotásban közös a reneszánsz naturalista ábrázolásának vágya és akarása, de más a módja. Amíg Masaccio csak nagy vonásokkal, mindig a lényeg megragadására törekedve ábrázolja az embert, az ember által alkotott környezetet és az élő természetet, addig az Eyck testvérek aprólékosan, a miniatura hagyományaiban fogant analizáló részletességgel festik meg, szinte nagyító üveg alatt még a legaprólékosabb fűszálakat is. A 15. század folyamán mindkét művészet európai hódító útra indul, s annak sokrétű országútjain számtalanszor összetalálkoznak, megmérkőznek és összeölelkeznek. Igen: összeölelkeznek éppen legnagyobb géniuszaik alkotásain keresztül, hogy éppen ezekben a művekben fejlődjenek ki legtisztábban a különbözőségek is.