Simon Béla [antikvár]

Simon Béla festői életművét gyermekkori élményei határozták meg: a fogarasi havasok monumentális szépsége, a pásztoremberek szemlélődő, derűs élete, az egyszerű földművesek napi munkája, a szántás-vetés, az aratás visszatérő ünnepei. Az erdélyi szőttesek és hímzések motívumai, színei, a faragott tornácok, díszes kapuk és virágos udvarok egész életútján kísérik. Ekkor kapta festői programjának első indítékait. Rajzok, akvarellek sorozatán örökítette meg a környezetet, amelyben élt: a csuprot tartó asszonyt, a pásztort, a magvetőt. Falubeli barátaival bejárta a környéket gyalogosan, hátizsákkal, kis vázlatfüzettel. A Havasalja, a Székelyföld a Büdösbarlangig - mindmegannyi élmény színtere. Elhozta magával Nagybánya, Dés, Abrudbánya faragásainak, a tálasok festett edényeinek motívumait, a Szamos menti kendertilolás, a székelyföldi guzsalyosok mozdulatait, Magába fogadta, s megőrizte mind. 1928-tól 1931-ig volt a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola növendéke. Szervátiusz Jenő és Gy. Szabó Béla voltak az iskolatársai. Simont azonban nem elégítették ki a főiskolai stúdiumok. Számára az alakrajzok, a szobrokról készült akadémikus tanulmányok nem sokáig jelentettek festői élményt. Hacsak tehette, kiment a szabadba. Új otthona Kapjon lett, a Szamos menti kis falu, ahová a főiskola tanulmányi szüneteiben is hazajárt, s kedvére festhetett a természetben. Életének hét esztendeje és számos akvarell, rajz, olajfestmény köti ide; ezek a képek voltaképpen festővé válásának első jelentős alkotásai. Megfigyelhető, hogy már a korai művekben is jelentkezik jellegzetes, egyéni hangja, amely azután végigkíséri művészi pályája során. A rajzok érzékeny vonalvezetésében, a szaladó tollvonásokban érezzük a hevültséget, az ihletett alkotás örömét. Simon nem tartozik a töprengő, meditáló festők közé. Nála a mű a papíron, a vásznon az alkotás folyamatában születik és fejlődik teljessé. Az 1938-ban és 1940-ben keletkezett rajzai kitűnő példái mindmáig jellemző rajzolásmódjának. Legfőbb sajátosságuk a látott valóság azonnali és közvetlen érzékelése. S mert a valóság a maga teljességében állandóan változó, ez a közvetlen érzékelés Simon Béla alkotómódszerét és művészi látását dinamikussá tette...