Szentiványi Lajos [antikvár]

Részlet a könyvből:Déván - abban a Hunyad vármegyei városkában, amelynek magas falaihoz az egyik legszebb székely népballada tragikus cselekménye fűződik - látta meg a napvilágot Szentiványi Lajos, a magyar kolorizmus egyik legkiválóbb képviselője, 1909. július 6-án.Ősei között történelmi név bukkan elő: a dédapa Dózsa Gergelyé, aki a Dévától mintegy 40 km-re fekvő Tomesden lakott, túl a Maroson. A tornácról szép kilátás nyílt egyrészt a ház előtt folyó Tomesd patakra, másrészt a mögötte, s a helység fölött elterülő árnyékokkal és rejtelmekkel benépesített erdős-hegyes vidékre.A Maros vize is a gyermekkor emlékei közé tartozott, akár az annak idején látott árvíz, amelynek emléke mintegy átvezető motívum lesz a majdani tengerekhez. A kis Szentiványi éppen nagybátyjánál - Hajdu Lajoséknál - Marosillyén időzött, amikor a Maros átlépte a gátat; a gyermeki képzelet tengernek látta a lapályon elterülő, futó árvizet.1914-ben a család új házba költözött, amelynek udvarán ősi fák álltak, kertjében virágok és vetemények zöldelltek gyümölcsfákkal vegyesen. A házzal szemben Déva vára állott. Ez a pár év volt a gyermekévek aranykora, amit a szülői melegség és a természet kettős ölelése egyáltalán megadhatott a nyiladkozó értelemnek.