Szigeti József emlékezete (1822-1902) [antikvár]

Részlet:Ha ma a budapesti öt magyar szinház valamelyikében ülve, zsufolt házban egy-egy magyar darab ötvenedik, vagy épenséggel századik előadását élvezzük és derék művészgárdánk kiválóbbjainak tapsolunk: vajjon jut-e valamelyikünknek eszébe az a kezdetleges állapot, melyben a magyar szinművészet még csak két-három évtized előtt is sinlődött, vagy az a siralmas kezdet, melyből a multhoz képest oly váratlanul fényes mai viszonyok kifejlődtek?Ki hitte volna valaha a nemzet szerény napszámosai közt, kik ezelőtt vagy száz évvel családot, állást otthagyva, előítéletekkel, nélkülözésekkel daczolva, minden kilátás nélkül egy jobb, szebb jövőre - a magyar szinművészet bolygó tüze után a pusztában bujdostak, hogy önfeláldozásuk, fáradozásuk oly gyorsan fog gyümölcsöt teremni.