Tom Hanks szerint a világ [antikvár]

11 Előszó A jóság kiáltványa Tom Hanks igazán jó fiú. Hé! Várjanak! Hova mennek?! Mivel a legtöbb ember mindössze annyit tud a színészről, hogy „Tom Hanks igazán jó fiú", evezzünk kicsit mélyebb vizekre, és kezdjük ott, mit jelent az, hogy valaki „jó". Ez a legritkább esetben számít bóknak, legfeljebb talán a nagymamák szájából, akik nagyra becsülik a jó modort. Ez a szó már-már lenéző. Hiszen mire vagy kire mondjuk, hogy „jó"? Egy ehető, de felejthető ételre vagy egy vakrandipartnerre, akivel soha többé nem fogunk találkozni. A modern társadalom többre értékeli az ellenségeskedést, azokat a cele-beket, akik pimaszul beszólnak az exüknek a Twitteren sub-tweet formájában, hogy ő ne láthassa, és a valóságshow-k versenyzőit, akik kijelentik: „Nem azért jöttem, hogy barátokat szerezzek." Én ezt megértem. A rosszaság hihetetlenül szórakoztató tud lenni. A tömegmédia évtizedeken át profitált abból az álszent játszmából, hogy: „Elítélően fogom ecsetelni ezt az erkölcstelen és szexi dolgot, mégpedig jó részletesen, hogy együtt borzadjunk el rajta." Az elmúlt években azonban ez a förte-lem a televíziós randiműsorokból, a pletykamagazinok hasábjairól és a szórakoztatóipar peremvidékéről a kultúránk kellős közepébe szivárgott, ezért napjainkban a slágerlistáktól az amerikai elnökválasztásokig minden olyan lett, mint egy esküvői rózsaszertartás bombasztikus mocskolódással