Turay Ida egyes szám első személyben [antikvár]

Kezdem a rikkancsokkal. Legtöbbjük oly apró és elveszően kicsi, mint én. S valahogy mindig úgy láttam: két óriási szem higanyként mozog az utcasarkon, és szinte személyre szólóan kínálja a portékát. Mosolygó szem, vidám száj. Számomra ennyi is elég volt a vonzalomhoz, mert sokszor magam sem voltam több, mint karikalábakon guruló jókedv, egy csipetnyi humor és messzire világító szempár. S mivel sohasem tartózkodtam az illő harsányságtól, a józan túlzásokra fogékony embereket kedveltem. így lettek szinte lelki társaim a rikkancsok, akik - mi tagadás - hasonló érzelmeket tápláltak irányomban: első számú közimádóim voltak. Az Andrássy úti Színház hírlapárusa 1936. március 13- án, egy pénteki napon ezt harsogta: „A Méltóságos asszony századik előadása után... Éjféli beszélgetés Turay Idával, aki játszik az életben, játszik a színpadon, de csak a színpadot veszi komolyan." 1937. február 22.: „Beethoventől Turay Idáig" - zengte kedvenc rikkancsom A Reggel színműbírálatának a címét. Persze, később a fennköltséget kissé alább adta: „A legkisebbik Tündérlaki lány diadala az Andrássy úti Színházban. Turay Ida hatalmas sikere.. 1938. szeptember 30.: „Bemutatták a Péntek Rézi című filmet. Turay Ida óriási sikere.. A negyvenes évek eleje: Szombathely, Miskolc, Debrecen, Pécs stb.: „Turay Ida helyárakkal A makrancos hölgy. A főszereplő: Budapest kedvence, Turay Ida..." „Turay Ida összeszedte »makrancos« képességeit, s kiváló Moliére-színésznőként mutatkozik be. A Madách Színház nagy meglepetése!..."