Turi Attila [antikvár]

Előszó MAKOVECZ IMRE Amikor előszóhoz kezdek, a múlt képeinek kavargó, eleven világában kell valahogy affé- le rendet teremteni, hogy - mint egy tájban - menni és eligazodni tudjak. Hát igen. Pilisi Parkerdő, visegrádi kirándulóközpont, drága Madas László, aki befogad, és kenyeret, munkát ad. Két ember fér el a szobácskában szűkösen, s a kíméletlen megszállás éveiben, a '70-es évek végén egy sovány, szőke, húszéves fiatalember beállít egy szép nő kíséretében, s azt mondja, azért jött, mert azt szeretné csinálni, amit én. Turi Attila. Ennyi, és nem több, amiből történet alakul. Ki tudja előre, hogy lesz-e történet ebből, hiszen sok kezdet van végkifejlet nélkül. Mire Attila jött, addigra már több generációval, hasonló kezdetek után eleven életet éltem. Sárossal, Gerlével és a többiekkel, s azokkal nem, akik elmentek egy idő után, ki ezért, ki azért, s most tanszékvezetők, sztárépítészek stb. Az aura egyre nagyobb lett. Párizstól Kassán át Honoluluig. Nem büszkeséggel tölt el ez a kör, hanem ez a jellemzője a történetnek - egyik oldalról. A másik oldal egyre beljebb húzódik a középpont, az együttműködés, az élő építészet új tartalma, formavilága felé. Turi ide tartozik. Barátom, támaszom, egyik, talán a legfontosabb ember lett, aki egyre több feladatot vállal át tőlem, és megerősít a vénülés gyengeségeivel szemben. Nem panaszt és bírálatot kapok tőle, mint még sok más fiataltól, hanem felelősséget, derűt és hűséget. Egy előszóba nem illik a hűség, a derű, a felelősség tartalmáról, szellemi és életbeli tartalmáról elmélkedni. így ez elmarad. Turi Attiláról szól ez a könyv, ennyit le kellett írnom. Turi Attila házai megidézik a '60-as évek nagyszerű építészeinek családi házait, Hofer, Jánossy, Zalaváry és a többiek illegális világát, s ezt a rejtett minőséget áthatja Wright, H. van den Velde s a makonás légkör. Derűs, egészséges Turi építészete. Kérem, nézzék jó szívvel, bizalommal ezt a könyvet, és csodálkozzanak, ahogy én is: mi lett harminc év alatt a néhai húszéves fiatalemberből.