Várady Róbert [antikvár]

ELŐSZÓ „A teológia és a természettudomány között van azonban egy senki földje, amely támadásoknak van kitéve mindkét részről: ez a filozófia." (Bertrand Russell) Ma már csak mások írásait olvassa. Nem lett se történész, se filozófus, se költő. Ma festő. „Úgy érzem, itt fejezhetem ki legjobban magam, így mutathatom meg a véleményemet. A festészet több mint kép. Bonyolult rendszer, lélek és gondolat, amely olyan elvont lehet, akár a zene, de konkrétságában közelíthet az irodalomhoz is. Ugyanakkor a piktúra gyakorta a kimondhatatlan, a megfogalmaz-hatatlan, a titokzatosság, az érzékeken túli összefüggések világába vezethet"1 - nyilatkozta Várady Róbert még 1982-ben. Alkotásaira egyaránt nagy hatással vannak a konceptualizmus intellektuális attitűdjei és a vizualitásra hangsúlyt helyező áramlatok. Festői pályája a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején indult. Noha kívülről érkezett a művészeti életbe, Kokas Ignáctól kapott széles körű és alapos képzést. Ez a kívülállás alapvetően jellemzi, annak ellenére, hogy folyamatosan figyelemmel kíséri a művészeti változásokat és jelenségeket. Számos hazai és nemzetközi kiállítás résztvevője, mégis alkotói világa egyéni utakon bontakozott ki, talán épp ez teszi izgalmassá, egyedivé a műveit. Igaz, a művészi korhangulatok nem hagyják hidegen, mint például a nyolcvanas évek második felében jelentkező transzavantgárd, amely felszabadító hatással volt rá. Erről ő maga is így nyilatkozott: „A transzavantgárd engem felszabadított. Mint palackból a szellem kiszabadult belőlem minden. Talán a metafizikus felfogás az, ami megmaradt a régebbi témákból."2 Még a kilencvenes évek elején, az installáció boomja előtt Várady is készített néhányat, de ez oly rövid ideig tartó időszaka volt, hogy mire hazánkat elérte az installációkészítés láza, addigra ő már abba is hagyta. Ami ezekben az időkben egyedivé tette, az a speciális anyaghasználata. Igazán a 2000-es évek újrealista irányával mozgott párhuzamosan munkássága. Mivel művei többnyire sorozatokat képeznek, nála viszonylag egybeesik a tematikus és a kronologikus tagolás. Ennek ellenére egy-egy motívum többször is vissza-visszatér képein, akár egy, az előzőektől nagyban eltérő jellegű sorozatában, ezért az életmű mégsem osztható egy-egy sorozatra. Művészi tevékenységét alapvetően az összegző attitűd jellemzi, mivel ez a szintetizáló jelleg egyrészt kulturális értelemben jelenik meg nála, másrészt a konkrét művészi tevékenységében, ahol is mind a konceptuális-gondolati, mind a vizuálislátványelvű szempont egyaránt fontos.