Vass Lajos emlékezete [antikvár]

A jelenkori történetírás időszerű, később már alig pótolható lehetőségét rejti magában minden olyan vállalkozás, amely az életmű lezárulta előtt vagy annak időbeli közelségében felismeri feladatát. Századunk magyar zenetörténetében az egykorú életmű-feldolgozás ritka jelenség. Kiemelkedő értékek vonzása, sajátos motivációk és személyes hatások hívhatják életre e kortársi irodalmat. Ily módon a jelen tanulmány- és dokumentumkötet is számos külső és belső inspiráció együttes érvényesülésének eredménye. A külső ösztönzések köréhez szokás sorolni az évfordulók figyelmeztető intéseit, bár a Vass Lajos halála óta eltelt öt év e téren a legcsekélyebb léptékű változás, a történelem évtizedekben mozgó időkerekének csak első félfordulata. A tartalmi késztetés kötetünk esetében számos irányból táplálkozott. Vass Lajos művészegyéniségének lebilincselő, máig sugárzó valósága elsődlegesen az egykorú élmények és belső meggyőződések alapján kel életre. A közvetlen visszatekintés útján, amely még őrzi századunk magyar kórusmozgalmának egyik utolsó nagyformátumú - művészetet, szemléletet, életet és erkölcsöt formáló - karnagyegyéniségét. Jól tudjuk, hogy Vass Lajos pályája is - hasonlóképpen nagy muzsikus elődeihez - többirányú feladat elkötelezettségében vált teljessé: hogy nemcsak karnagyként, hanem alkotó zeneszerzőként, énekesként és tanárként is működött, mert számára mindezek a területek együttesen képviselték a zeneművészi hivatás összetett, eredményt ígérő feladatát. Hogy munkásságának korszakteremtő jelentőségét elsődlegesen mégis kóruskarnagyságához kötjük, azt e téren tapasztalható eredményeivel és azok rendkívüli hatáskörével indokolhatjuk. Művészete kétségtelenül karnagyi hivatásában emelkedett a legmagasabb csúcsra; itt fejtette ki adottságainak legmesszebbre mutató erényeit, e területen hódított a zenének több ezer aktív kórustagot és megszámlálhatatlan hallgatót, s általa válhatott élménnyé a magyar és külföldi kórusművészet remekműveinek sora korunk két nemzedéke számára. Eltökélt, fáradságot nem ismerő, mondhatni megszállott alkata segítette nagyszabású programja megvalósításában: a húszas években indult Éneklő Ifjúság kórusmozgalom háborút követő újraébresztésében. Vass Lajos négy évtizedes pályája, életének dokumentumai hűen tanúsítják, hogy a II. világháborút követő évtizedek művelődéspolitikai légkörében számtalan nehézséggel, akadályoztatással kellett szembenéznie zenei művelődést szolgáló karnagyi munkássága során.