Vuics István élete és festészete [antikvár]

Bevezető A XIX. századon végighúzódó természetelvűség, mely a festészet területén forradalmi változásokat eredményezett, hatással volt a XIX-XX. század művészetoktatására és stílusirányzataira. Hatása a képzőművészeti közízlésben máig tetten érhető. A különböző művésztelepek (Nagybánya 1896., Szolnok 1902., Jászapáti - Vágó Pál 1923., stb.) szellemiségét, művészetfelfogását is meghatározta a plein air, s a természet így nem csak témája, de ihletője is volt a létrehozott műalkotásoknak. A művésztelepek kisugárzása - mintegy az akadémikus művészetfelfogás ellenpontjaként - hatása alá vonta nem csak a fővárosi, de a vidéken élő művészeket is, és szervező erővé vált a művészoktatásban. Jászapátiban, a Vágó Pál által 1923-ban megrendezett, s több nyáron ismétlődő művésztelep is abból az igényből jött létre, hogy a képzőművészeti főiskola hallgatói a műtermi munka mellett a szabadban is dolgozhassanak. (E művésztelepen többször megfordultak a szolnoki művésztelephez kapcsolódó művészek is: Aba-Novák Vilmos, Chiovini Ferenc, Gecse Árpád stb.). Műveik tanúsága szerint hasonló szellemben dolgoztak az először 1936-ban kiállító Jászberényi Nyolcak tagjai is, akik - bár a csoport neve többször változott - 1942-ig állítottak ki, s a fővárosba is meghívást kaptak. A háborút túlélt és Jászberényben maradt tagjai, több új taggal 1952-ben létrehozták a Magyar Képző- és Iparművészek Jászberényi Munkacsoportját, s újból kiállításokon szerepeltek. Mindez azért kívánkozik könyvünk bevezetőjébe, mert ebbe a munkacsoportba lépett be az 1948-ban Jászberényben letelepedő Vuics István is, aki festői életművét abban az ötven évben hozta létre, melyet Jászberényben töltött. A Tanítóképző tanáraként állandó résztvevő volt a munkacsoport kiállításain. Velük együtt szerepelt a Képzőművészek Közép-magyarországi Területi Szervezete kiállításain. Kiállításaikat kiállítóhelység híján különböző közintézményekben tartották. A munkacsoport tagjai Sáros András, Benke László, Makay József, az alattyáni Gecse Árpád, Vuics István - valamennyien tagjai voltak a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának. A jászberényi festők kiállításán gyakran szerepelt gy. Riba János is, aki 1964-től lett „Alap"-tag. Máté György szobrászművész 1972-től kapcsolódott a csoporthoz. Vuics István művészetfelfogását azonban nem a jászsági művészeti hagyományok és az említett képzőművészek szemlélete határozta meg, hanem mesterének, Boldizsár Istvánnak Nagybányán pallérozott stílusa. Ehhez haláláig hű maradt. B. Jánosi Gyöngyi