W. A. Mozart csodálatos élete [antikvár]

Részlet a könyvből: "Ötöt ütött a toronyban, este öt órát. Leopold Mozart udvari zenésznek a szíve görcsöt kapot ettől az óraütéstől, a hegedűtok remegni kezdett a kezében és meg kellett támaszkodnia a templom falában, mert azt itte, hogy indjárt beleroskad a hóba... Ötöt ütött az óra... éppen ötöt és Mozart zenész az estszürkületben öt pici gyermekkoporsót látott ... egymás mellett... mintha a hóban feküdnének: öt pici koporsó. - Laudetur - köszönt rá egy öblös basszushang és Leopold Mozart zavarodottan bámult a kámzsás barát mosolygó arcába, mintha még sohasem látta volna. Kajetán frátert, a franciskánusok gránátostermetű sekrestyését. - In aeternum... in aeternum - dadogta. - Öreg este lesz mindjárt, udvari zenész úr, - szólt a barát és rátette nehéz barna kezét a hatalmas templom kilincsre - ötöt ütött már az óra... - Ötöt... ötöt? - hördült fel sebzetten a zenész és olyan rémító volt az arca, hogy Kajetén testvér védekezően hátrafelé lépett, mintha menedéket keresne a sötét templom isteni bástyája mögött a megzavarodottember elől... - Ötöt... ötöt, ötöt ütött, - fuldoklott a zenész hangja és jobbjával görcsösen megragadta a barát kezét - éppen... éppen ötöt... A balsors is ötször ütött szíven... Kajetán fráter szelíd szerzetesi szíve megértette, hogy Leopold Mozartnak az öt kicsike halottat juttatja eszébe az öt harangütés. Szánakozva szorongatta a muzsikus jéghideg kezét és egyszerű elméje ügyetlenül keresgélt szavak után."