Bővebb ismertető
Részlet:
Gyönyörű, de keserves is a csodagyerek sorsa: aprón ismeri meg a világot — szépségeit és csúfságait egyaránt; dolgozik, amikor mások még játszanak, és összeütközik a világgal, amikor felnő, és a világ elfordul tőle — mert nem aranyos kisgyerek többé. Kezdődik a harc: tudja-e pótolni az érett tehetség a pöttöm termet báját.
Ezt az utat járta végig Mozart. Élete első pillanatától zene, első dúdolgatásától, zongorapötyögtetésétől bámulat vette körül. Óvodás korában zongorázta végig először Európát — országok és a zene uralkodói dédelgették. Ő pedig hallgatózott, nézelődött és — mint afféle gyerek — utánzott mindent, amit látott-hallott. Versenyművet írt, ahogy apjától látta; szimfóniát, ahogy a „nagy" Bach, Johann Sebastian „elrugaszkodott" fia, Johann Christian; olasz operát, ahogy az olasz mesterektől látta. De fülébe jutottak az osztrák piacterek bohókás, a népdalból sokat őrző daljátékainak dallamai is. Miséket írt, ahogy a templomban hallotta, és kamaramuzsikát, amilyet otthon apja és zenészbarátai játszottak. Mannheimban hallott valami nagyon érdekeset: a soksok tagból álló zenekar „egy hangszerré" lett, együtt játszott, a hegedűsök pontosan egyszerre húzták és egyszerre emelték fel a vonót, egész másképp hangzott, mint addig; és ami még érdekesebb, nemcsak hangosan vagy halkan játszottak, hanem átmenetekkel, fokozatosan erősítették és halkították a hangot — és ettől kezdve az ő műveiben is így
5